Oktatás

Már korábban említettük, hogy mindenképpen foglalkozni fogunk a virtuális valóság lehetőségeiről az oktatásban, és most meg is tesszük. Ez az egyik olyan terület, ami mellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül, hiszen elképesztően hasznos lehet számára ez a technológia. Segíthet közelebb hozni, megértetni a tananyagot a diákokhoz, interaktívábbá teheti a tanítás folyamatát, sőt motiválhatja a tanulókat. A következőkben megvizsgáljuk miért is nő folyamatosan a VR rajongótábora az oktatás területén.  

 Jobban leköti a figyelmet, mint eddig bármi

A hagyományos edukációs eszközökkel szemben, a VR képes arra, hogy azonnal lekösse a felhasználó teljes figyelmét, így jobban megmarad az adott információ, amit ezen a platformon keresztül közlünk vele. Ez manapság, amikor több inger ér minket mint valaha, különösen fontos. Kutatások szerint az okostelefonok olyan szinten megzavarták a figyelmünket, hogy lassan már egy aranyhal is tovább képes egy dologra koncentrálni, mint egy a már digitális korban szocializálódott diák. Ez nem egy költői túlzás sajnos, egy 2000 résztvevős kanadai felmérés alapján az átlagos emberi koncentráció 2000 óta 12 másodpercről 8 másodpercre csökkent, ami pont 1 másodperccel rövidebb mint az aranyhalé.

Egyértelmű tehát, hogy a tanár+tábla kombináció már a legtöbbször kevés ahhoz, hogy aktívan lekössük a tanulók figyelmét. Itt nyújthat segítő kezet a VR. Ez a technológia arra kényszeríti a közönséget, hogy aktívan részt vegyenek a tanulási folyamatban, hiszen folyamatosan leköti a figyelmüket.  Egy VR-al megtámogatott tanórán nem lesz lehetőségünk arra, hogy csak üljünk a padban és csöndben bambuljunk, a hallgatóságnak valós időben kell értelmeznie és megvizsgálnia a prezentált tananyagot. Ily módon a virtuális valóság segíti a tanárokat, hogy rávegye az osztály a tanórán való aktív részvételre.

VR-al minden érdekesebb

Mindegy milyen korú diákoknak adunk elő, ha felmerül a kérdés, hogy az adott tananyagról videó, vagy könyv formájában szeretnének hallani, a győztes egyértelmű. Minél újabb és interaktívabb az eszköz amin keresztül prezentáljuk a mondanivalónkat, annál inkább keltjük fel a téma iránt is az érdeklődésüket.

A legfontosabb előnyei tehát ha VR-t használunk a tanórán, az érdeklődés folyamatos fenntartása, a nyelvi akadályok leküzdése és, hogy ezzel megszakíthatjuk a tradicionális tanórák monotonitását.  

Nagyszerű eszköz lehet olyan tanárok számára, akik produktívabb tanórákra vágynak, és hatékonyabban szeretnék átadni tudásukat. Tapasztalatok alapján, azokban az intézményekben, ahol aktívan használják a technológiát az oktatásban, a diákok sokkal könnyebben beszélnek a VR térben megszerzett tapasztalataikról, hiszen már az is egy külön élmény.  Ez még a csöndesebb diákokat is aktívabb részvételre ösztönzi.

Új mélységek

Egy másik fontos erőssége a VR-al való oktatásnak, hogy új megismerendő dimenziókat kínál a diákok számára a tananyagon belül. Például történelem órán felfedezhetik milyenek voltak a hétköznapok az ókori Görögországban, vagy a földrajz óra keretein belül alámerhülhetnek a Föld belsejébe, hogy közelebbről megvizsgálják a különböző kőzetrétegeket. A diákok sokkal személyesebb és részletesebb módon tapasztalhatják meg a tananyagot, így több is marad meg belőle. Ez kétségtelenül überelni tudja a könyveket és online médiumokat.

Azok a diákok, akik érzelmileg kötni tudják magukat a tananyaghoz, könnyebben befogadják és maradandóbban meg is tudják jegyezni az azzal kapcsolatos információkat. Ez egy ösztönös reakció, ami erősebb emlékeket eredményez. A VR könnyedén képes ezt kiváltani, minden egyes tananyag egy teljesen új élmény lesz, amitől az unalmas osztályteremből egy egész kalandparkot varázsol.  

VR az oktatás jövője

A VR, az AR-al karöltve jó úton halad, hogy alaposan megreformálja a jövő oktatását. Ahogy ebben a cikkben is olvasható, ezeknek a technológiáknak a segítségével bármit meg tudunk ténylegesen jeleníteni az osztályteremben, így a diákok úgy érzik majd, hogy első kézből tapasztalják meg az információkat, ahelyett, hogy csak a képzelőerejükre hagyatkoznának. Sokkal könnyebb úgy a piramis építésének problémáiról beszélni, hogy nem csak régi képeket nézegethetnek a diákok közben róla, hanem virtuális sétát tehetnek azok körül.

Az biztos, hogy a VR népszerűsége és elérhetősége egyre csak nő. Maga az iparág már régebb óta jelen van, de igazából csak tavaly került igazán az érdeklődés középpontjába, azóta a VR szemüvegek ára egyre csak csökken, az elért vásárlóközönség pedig egyre csak nő. Ez a tendencia pedig úgy tűnik folytatódni fog az elkövetkező pár évben, így nemsokára már elérhetővé válik az oktatási intézmények számára is (külföldön ez a folyamat már meg is indult).   

A VR az a technológia, ami az internet óta a legnagyobb hatást tudja gyakorolni az oktatás menetére. Ahelyett, hogy csupán hozzáférnének az információhoz, a hallgatóknak lehetőségük lesz megélni az adott tananyagot, úgy ahogy még sosem tehette. Ez pedig mindannyiunk életét megkönnyítené.  

Via VRroom

Azt már tudjuk, hogy a Virtuális Valóság kivételesen hatékony technológia, ha  információközlésről van szó. Ha egy interaktív immerzív élményt társítunk a közlendőkhöz nagyobb eséllyel fognak arra odafigyelni, és végeredményben meg is jegyezni az üzenetünket. Ez természetesen óriási előny, ha marketingben gondolkodunk, de még fontosabb, hogy az oktatásban is elképesztően hasznos lehet.

A VR kávéfőző projekt

A Google Daydream fejlesztőcsapata már el is kezdett kísérletezni miként tudnák a VR-t interaktív tanításhoz használni. A tesztprojekt egy VR kávéfőző lett és az eredmények azt bizonyítják, hogy az emberek gyorsabban és könnyebben tanulnak a VR-on keresztül, mintha például oktató videók útján próbálják képezni magukat.

Nézzük, hogy is zajlott pontosan a kísérlet: A résztvevőket két csoportra osztották. Az egyik felük YouTube videók segítségével sajátíthatta el egy presszógép kezelését, a többiek pedig egy VR élmény keretein belül képezték magukat. Mindenki a saját tempójában tanulhatott, nem volt semmilyen időkorlát megadva.

Miután mindenki úgy érezte, hogy már megállná a helyét baristaként, letesztelték, hogy boldogulnak egy igazi presszógéppel élesben. Végül minden résztvevő részletes jelentést kaptak, miként szerepeltek, mérték a gyorsaságot, magabiztosságot és természetesen az elkészített kávé minőségét. A kísérlet szerint, a Youtube alapján tanulók átlagosan háromszor futottak neki a tényleges kávékészítésnek, míg a VR képzésen résztvevőknek elég volt két próbálkozás, hogy megoldják a feladatot. “Nagyon megörültünk, mikor megtudtuk, hogy az emberek tényleg gyorsabban és hatékonyabban tudnak a VR segítségével tanulni.” – jegyezte meg Ian MacGillivray a Google egyik fejlesztőmérnöke a programról írt blogbejegyzésében.

Mind az elkövetett hibák tekintetében, mind az eszpresszó elkészítési idejében sokkal jobbnak mutatkoztak azok akik VR segítségével tanultak (habár, a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a kóstolók egyik csoport kávéjától sem voltak különösképpen lenyűgözve). Természetesen nem lehet egyetlen kísérletből messzemenő következtetéseket levonni, de ezek a korai eredmények ígéretesnek bizonyulnak.

Hol lehetne még fejleszteni ?

Kétségtelen, hogy a teszt nem volt épp tökéletes. MacGillivray szerint az eszpresszó nem igazán volt jó választás a kezdeti tesztelésre, hiszen ennél a folyamatnál számos olyan tényező van, amit a készítőnek ténylegesen éreznie kell. Ehhez szimplán gyakorlat szükséges, nem tudja sem az oktatóvideó, sem a VR kávéfőző megtanítani nekünk.

Egy másik jelenség, ami feltűnő volt a teszt során, hogy az emberek nem figyelnek az figyelmeztetésekre, vagy instrukciókra. Lehet az írott utasítás, audiokommentár, felvillanó tippek, vagy úgy egyáltalán egy útmutató vezérlő használatáról, mindegyik a süllyesztőben landolt, amikor valaki fejére elsőnek felkerült a VR szemüveg.

“ Mindegy milyen feltűnő figyelmeztető feliratot jelenítettünk meg, ha valaki virtuálisan hozzáért a forró gőzfúvókához, nem érdekelte különösen a résztvevőket, így sajnos élőben is folyamatosan túl közel mentek hozzá, végül kénytelenek voltunk valakit odaállítani, aki mindig elvette a kezüket onnan.”

A fejlesztőcsapat arra következtetésre jutott, hogy egyelőre a VR platformok nem állnak teljesen készen arra, hogy hasonló készségek tanítására használják. Ahhoz, hogy egy hasonló programot piacra dobhassank a legfontosabb feladat, hogy a VR kesztyű érzékelését még finomabbra hangolják. Még mindig nem elég élethű az élmény, ha egy gombot meg kell nyomjunk, vagy valamit el kell mozdítanunk a VR téren belül. Az is nehézséget okoz, hogy a felhasználók a választás szabadságát élvezhessék, hiszen minden olyan döntés, amelyet a Daydream csapata lehetővé tesz a felhasználó számára, exponenciálisan növeli a további lehetőségeket.

 “Végül sokkal egyszerűbb volt az oktatóprogramot videójáték szerűen megcsinálni, ahol minden tárgynak megvan a maga konkrét szerepe. Tehát ahelyett, hogy az alkalmazás nyomon követné a felhasználó minden lépését (a felhasználó beleöntötte a tejet a csészébe például), azt tudtuk csak megfigyelni, hogy bizonyos kulcsfontosságú lépéseket elért-e már (a csészében van tej).”- írta MacGillivray.

Mindenesetre a Daydream csapata az oktatóprogram prototípusát sikerként könyvelte el. Véleményük szerint a program fő célja az volt, hogy bebizonyítsák a VR ténylegesen hasznos eszköz lehet egy új készség elsajátításában. Ez sikerült is.  Habár van mit csiszolni a kivitelezésen, ha valakinek van lehetősége élőben is gyakorolni, egy hasonló VR oktatóprogram segítségével hatványozottan gyorsabban tud bármit megtanulni.